8 nyomós érvünk van arra, hogy A sebészt ne a kórházsorozatok egy újabb darabjaként könyveljük el. A szemünk láttára tűnik el a századfordulós New York-i élet romantikus mítosza, sosem látott közelségből nézhetjük végig, hogy honnan indultak a ma rutinműtétnek számító beavatkozások, mindez Steven Soderberg összetéveszthetetlen vizuális világában. És ez még csak a kezdet! A sorozat két készítője a kulisszák mögé kalauzol el bennünket.
Az előző századforduló betegellátását és az orvoslási technikákat ismerve nem lehetett éppen egy leányálom, ha az ember hirtelen egy kórterem falai között találta magát akkoriban, pláne, ha egy olyan - amúgy brilliáns - orvos kísérletezett úttörőnek számító beavatkozásokkal a páciensein, aki egy ópiumbarlangot mondhatott otthonának, és kávé helyett intravénás kokainoldattal indította a napot.
A sebésznek ennek ellenére persze nem az a célja, hogy még több hipochondert adjon a világnak, hiszen az összes, látszólag kisfogásolható elemének pontos magyarázata van. Jack Amiel és Michael Begler készítők segítségével összegyűjtöttük, milyen korabeli problémákra világít ráA sebész, és persze azt is, miért érdemes mindenképp belenéznie még azoknak is, akiket a képsorok naturalista stílusa elsőre elriasztott.
1. Clive Owen (és a bajsza) fantasztikus alakítást nyújt
Bár Dr. John Thackery figurája egy valós személyen, a szintén a századfordulón praktizáló Dr. William Halsteaden alapul (aki maga is kokain és morfium-függő volt és a nevéhez fűződik az Egyesült Államok egyik legjobb kórházának, a Johns Hopkinsnak a megalapítása), Clive Owen karakterében mégis inkább az utóbbi időben népszerűségük csúcsán lévő tévés antihősökre ismerhetünk.
Owennek azonban sikerül hozzátennie azt a pluszt a pikírt és öntelt Thackery személyiségéhez, amelytől szórakoztató lesz az alakítása. Emellett pedig azt se felejtsük el, hogy doktorként az elsődleges célja az életek megmentése. “Szerintem szükségünk van olyan alakokra, mint Thackery. Mindig a céltudatos, eltökélt és eltántoríthatatlan emberek azok, akik felfedezéseikkel előrébb viszik a világunkat. Ha ő az élete során képes mondjuk húsz olyan eljárást feltalálni, amelyek utána milliókat mentenek meg, akkor mindenki szemet fog húnyni a nyers, szexista, önpusztító és némileg bigott stílusán. Nem szívesen lenne vele senki barátságban, de hálásak lennének neki” - mondta Amiel.
2. A kokain volt a tuti
Valószínűleg ma már meglehetősen furcsán néznénk, ha valaki úgy kezdene neki a műtétnek, hogy be van lőve, ám az 1900-as években a függőség, mint fogalom nem igazán létezett. “Senki sem értette teljesen a függőség működését. Thackery rengeteg halált nézett végig, és ez előbb-utóbb óhatatlanul megtöri az embert. Ezért ő azzal próbál továbbra is motivált, és összeszedett maradni, hogy egy kis folyékony bátorságot önt magába. Ez az ő Red Bullja” - árulta el Begler.A kábítószert a pácienseknél is rendszeresen használták, sőt 1903-ig a Coca-Colában is jelentős mennyiségű kokain volt. “A kokain használatához nem társult semmiféle megbélyegzés, hiszen akkoriban gyógyszernek minősült. Olyan volt, mintha ma valaki bevenne egy aspirint. Mindenki úgy hitte, megtalálták az emberiség történetének legnagyszerűbb drogját.”
3. Szó sincs “régi, szép időkről”
De nem csupán a drogfogyasztás a meglepő a múltról vázolt portréban. A kezdetleges műtéti eljárásokon kívül az elektromosság is viszonylag luxusnak számított. New York ebben a korban szó szerint egy sötét és veszélyes hely volt. “Legtöbbször romantikusnak ható szépia fotókon látjuk ezt a korszakot, és hajlamosak vagyunk régi, szép időkként aposztrofálni, amikor minden sokkal egyszerűbb volt. Az igazság viszont az, hogy sokkal keményebb idők jártak akkoriban. Nehezebb volt az élet, mert szinte semmi sem volt szabályozva a mindennapokban.” - vázolta fel Amiel.
4. Két szó: Steven Soderbergh
Miután a rendező elolvasta a pilot epizód forgatókönyvét, rögtön a kezébe vette az irányítást: ő győzte meg Clive Owent, hogy vállalja a főszerepet, a Cinemaxot, hogy készítsék el a sorozatot, és vállalta, hogy mind a 10 részt megrendezi. Soderbergh sajátos vizuális stílusa végig érezhető a sorozaton, és ez jelentősen fokozza is a nézői élményt. “Steven végig kézikamerákkal dolgozott, amely igazán zsigerivé teszi az egészet. Végig úgy érezheti a néző, mintha ő maga is ott állna a szobában a többi szereplővel együtt” - mesélik a készítők.
5. A zene
Soderbergh ismét Cliff Martinez (Traffic, Drive - Gázt!, Csak Isten bocsáthat meg) zeneszerzővel dolgozott együtt, aki már több filmjének zenéjét is készítette. “Steven részletekbe menően körülírta, miként fogják az 1900-as évek New Yorkjának autentikus mását a képernyőre álmodni, majd hozzátette: ?Ez rád nem vonatkozik. Azt akarom, hogy modern elektronikus zenét készíts a sorozathoz.?” - mondta el Martinez. Így született meg az az addiktív, szintetizátorra épülő, éteri muzsika, amely tökéletesen illik a széria hangulatához.
6. Újraéleszt egy megfáradt műfajt
A kórházsorozatoknál talán csak a zsaruszériák képviseltették sűrűbben magukat a tévében. A sebész azonban nem csupán egy századfordulós Vészhelyzet. “Egy igazán nyers kórházsorozatot akartunk készíteni. Rengeteg beteg hal meg a történet során, és eszünkbe sem jutott mindenzt kiszínezni. El akartuk mondani az igazat arról, mi történt ekkoriban: egy egyszerű lázba is bele lehetett halni, a szexuális úton terjedő betegségek miatt pedig akár elveszthette valaki az orrát is. A jelenben játszódó orvosszériákban defibrillátort használnak, intubálják a betegeket, CT-re és MRI-re küldik őket, és vérátömlesztés meg antibiotiumokat kapnak. Na, ezeket a dolgokat az olyan emberek találták fel, mint akiket nálunk láthattok. Semmi trükk, csak azokat az alapvető életmentő műtéteket mutatjuk meg, amelyekbe rengetegen haltak bele anno, mert senki nem tudta még, hogyan kell őket elvégezni” - mesélte Begler.
7. Etnikai és szociális helyzet
A hitelesség szempontjából nem elhanyagolandó az sem, hogy realisztikus képet fessen egy sorozat az aktuális kor társadalmi és kulturális problémáiról. A Knickerbocker kórházban nagyrészt szegény, bevándorolt pácienseket kezelnek, akik félig-meddig akaratukon kívül kísérleti nyulakká válnak, hiszen nem engedhetik meg maguknak anyagilag, hogy jobb ellátást fizessenek meg. Emellett az etnikai egyenjogúság lassacskán ott kopogtat az ajtón, hiszen Thackery-t és stábját rákényszeríti a kórház tulajdonosa, hogy Dr. Algernon Edwards (Andre Holland) személyében egy fekete doktort vegyenek fel, mint helyettes-főorvos. “Rendkívül embertpróbáló időszak volt ekkoriban feketének lenne New Yorkban. Az afro-amerikai orvosok egyike sem dolgozhatott a nagy kórházakban. A legtöbb, amit tehettek, hogy munkát vállaltak a ?nigger-kórházaknak? hívott helyeken… pedig némelyiküknek harvardi diplomájuk volt. Nekem az tetszik igazán Algernon figurájában, hogy két világ között lebeg. A fehérek nyilvánvalóan nem fogadják őt el a Knickben, de a feketék ugyanúgy kinézik maguk közül, hiszen túl sznobnak, és fennhéjazónak tartják. Nincs könnyű dolga, az biztos…” - fejtette ki Begler.
8. Áttörés a Cinemaxnak
Amióta a Cinemax profilt váltott és elkezdett saját gyártású sorozatokat készíteni a többi nívós kábelcsatornához hasonlóan, az adó nimbusza a várakozásoknak megfelelően nőtt. A Válaszcsapáshoz és a Banshee-hez képest azonban A sebész egy teljesen más közönséget szólít meg, óriási hangsúlyt fektet a drámára és karakterekre, ráadásul olyan világhírű filmesek készítik, mint Steven Soderbergh vagy Clive Owen. A téma egyedi feldolgozási módja, a rendezés, a színészi játék és a történet eredetisége miatt a Cinemaxnak most minden esélye megvan arra, hogy innentől ne az HBO kistestvéreként kezeljék majd a csatornát, hanem egy versenytársként a többi nagy kábeladó mellett.
