A Marvel képregényvilág első szuperhőscsapata újabb előjátékos kezelést kapott a Fox jóvoltából, hogy ne kerüljön Mickey egér mancsaiba.

Fox látszólag tanult utolsó két próbájából és egy feltörekvő rendező (a Chronicle Josh Trank-je), illetve egy ígéretes színészgárda (Miles Teller, Michael B. Jordan, Jamie Bell, Toby Kebbell, Kate Mara) beszerzésével készen állt újraéleszteni a franchise-t, majd az X-Men crossover-filmet lehetővé tenni. Csak aztán személyes összecsapások és kreatív több, mint nézeteltérések jöttek, ami miatt Trank változata valószínűleg sosem lát napfényt, a nézők meg maradnak ezzel az orrvérzésig vágott expozíció-darabbal.

Az eddigi kis- és nagyképernyős változatokkal eltérően, itt (az Ultimate Marvel univerzummal hasonlóan), 4 főhősünk egy másik univerzumba utazása végett kapják képességeiket, nem egy űrexpedíciókor. De azt megtartottak a siralmasan röhejes 2005-ös élőjátékos változatból, hogy Victor von Doom (Toby Kebbel) is itt eredeztette hatalmát, mert a Marvel képregényvilág második legragyogóbb tudományos elméje, illetve ugyanezen pozíción álló mágus nem képezné elég fenyegetés, vagy nézői érdek tárgyát. Kebbel legalább személyiségben megpróbálja azért emulálni karaktere képregénybeli megfelelőjét.

A film ugyan igen kevés időt szán az ikonikus főgonoszra és inkább Reed Richards (Miles Teller), Ben Grimm (Jamie Bell), Sue Storm (Kate Mara) és Johnny Storm (Michael B. Jordan) csapattá alakulását kíséreli meg bemutatni. Ezt pedig az első órában, az átalakulásaik pillanatáig igen jól el is kezdi. Reed és Ben baráti dinamikája, az alakításoknak köszönhetően a hátán is viszi ezt az expozíciós szakaszt. És amíg a Storm testvérek egyénekként nem különösen érdekfeszítőek, a színészek egymásra játszása is organikusságot sugall interakcióik idején, a Chronicle-höz hasonlóan.

Trank-nek meg kell még hagyni a „képességek”-re vonatkozó víziójáért. Ugyanis itt veszélyes testi abnormalitásokként vannak kezelve és kezdetleges szemléltetésük jobban emlékeztet egy testhorrorfilmre, mint egy szuperhősös alkotásra. Mindegyik alany megszenved és adaptálása sem fájdalommentes. Ugyanígy a szübtilis, képi magyarázat, ami szemlélteti ki miért kapta azt a bizonyos szupererőt is ügyes.

Csakhogy mindez az első amúgy sem hibátlan óra, mivel minden mellékszereplő egy sztereotipikus önfejű céges fejes, szemét tanárfigura, értetlen szülő, vagy beszédekben beszélő apafigura.

De eztán a film második és harmadik felvonása össze van sűrítve alig 40 percbe. És ez 40 olyan perc, amiben a stáblista hoz a legnagyobb örömöt, a 8 elismerést kapott írón kívül, mivel így már több minden érthető. Ugyanis az a Reed, akinek Ben az egyik legfontosabb ember a világon, cserben hagyja riadt társait, egy évig bujdosásban lévén. Ez az egy év leforgása egy sima „egy év múlva” felirattal kísért vágás követte. A további három főszereplő sorsáról is narráció, párbeszéd és háttérben zajló TV-s visszajátszások útján tudatosodunk. Meg arról is, hogy az önző, gonosz katonaság önzően és gonoszan katonákat faragnak/ faragnának belőlük.

Ezen kívül a rozsdás karácsonyfaizzók mumusa, Dr.Doom is előkerül a tetőpont környékén és egy értelmetlen tervvel el próbálja pusztítani a Földet, mert a Föld nem érdemli meg, hogy éljen. Azt igazából nem tudjuk meg, hogy miért, de kimondja és kész. Ugyanígy teszi Reed is, mivel Victor sziklákból kibocsátott kék fénynyalábjai egyértelműen jelzi azok funkcióját. És, amíg a különleges effektusok működnek, antiklimaktikusabb végső harcjelenet rég volt a nagyvásznon.

A háromperces végkifejlet meg kínos szóviccekkel zárul. Replikálni próbálták a film elei viccelődéseket, de nyilvánvaló, hogy a 6/7/8. Írók dolga volt ez. De ezen kívül volt egy lecserélt különleges effektusokkal foglalkozó egyén, újraforgatott, Kate Mara parókájával tűndökő jelenetek és három kivágott nagy akciójelenet is.

Szóval, ahogy ebben a pillanatban áll, ez egy fél film egy hosszabb webepizódos befejezéssel.

Szólj hozzá!

Hozzászólás