Még nem kezdted el nézni a Banshee-t? Pedig akciót, drámát, szexet, őrült tempót, remek karaktereket, és egy kis cinikus humort is tartogat! Ha mindez nem lenne elég, az HBO 10 pontban bővebben is kifejti, miért fogsz rákattanni a True Blood készítőjének üdvöskéjére.
10. A sorozat elképesztő tempót diktál, és egyetlen képkockát sem veszteget!
Vannak olyan sorozatok, melyek tökéletesek háttértévézéshez, és nyugodtan nyomkodhatjuk közben a telefonunkat vagy böngészhetünk oldalakat - na, a Banshee nem ilyen. Szinte minden percben történik valami, és az esetek döntő többségében ez számottevő is a sztori szempontjából. A készítők, Greg Yaitanes és Jonathan Tropper mindig igyekeznek színes-szagos képekkel megtölteni a képernyőt.
9. Sosem fogsz ugyanúgy gondolni az amish közösségre, mint korábban
Egyrészt ott van a dögös Rebecca Bowman, aki a konzervatív és istenfélő amishok közül kitörve inkább nagybátyja, a helyi kiskirály Kai Proctor mentorkodása alatt kívánja kitanulni a bűn és a hatalom útját. Másrészt, a sorozat egyik végtelenségig árnyalt “főgonosza”, maga Proctor is olyan figura, akit belső démonai és tettei ellenére sem lehet igazán meggyűlölni, noha alkalmanként mindent elkövet ezért.
8. Nincsenek hangzatos monológok, de ütős egysorosokból annál több
Az írói stáb tagjai osztoznak egy képességen: mindegyikük olyan dialógusokat tud írni, amelyet legszívesebben mi is elsütnénk a legmacsóbb pillanatunkban, de a Bansheeszereplőit ismerve sajnos kevésnek fogjuk érezni hozzá magunkat. Ez a csapat tudja, hogyan lehet könnyedén, verejték nélkül belecsempészni némi sötét humort az amúgy is intenzív történetbe anélkül, hogy túllőnének a célon, vagy hogy színpadiassá tennék. A transzvesztita hackernél, Jobnál például keveseknek áll jobban az odamondogatós stílus.
7. A rendezők folyton feszegetik a határokat
Beszélhetünk akár Loni Peistere-ről és a vizuális bravúrjairól, a western műfajnak szóló főhajtásairól, akár Magnus Martens véres bunyóiról, akár OC Madsen akció-drámákhoz szükséges arányérzékéről, vagy Yaitanes sztori- és karakterközpontú megközelítéséről, egyik rendezőnek sem lenne kötelező otthagynia a kézjegyét a Cinemax sorozatának stílusán, ám ők mégis megteszik, és így a Banshee mindig egy kicsit más arcát mutatja.
6. A főgonoszok koránt sem a tipikus egydimenziós rosszfiúk
Proctor sokrétegű személyiségéről már ejtettünk szót, és a 3. évad megállíthatatlan indián törzsfőnöke, Chayton Littlestone sem az a szokványos verőember, aki a főhősünket kóstolgatja. Hidegvérét mindig megőrzi, ám ha egyszer akar valamit, azt biztosan el is éri. És Chayton nem keveset szeretne. Lucas Hoodon felül Proctort és a birodalmát is meg akarja semmisíteni, és a kisváros mellett található katonai bázisra is fáj a foga. Egyértelmű küldetéstudata van, és a sorozatban ezt általában minden antagonista elmondhatja magáról.
5. Az akciójelenetek egyedülállóak
A kaszkadőrstábot irányító Marcus Young és csapata nem ismernek félelmet, ha a nyers erőszak megjelenítéséről van szó. Elég csak a korábbi évadok bunyóira gondolni (Lucas vs. az MMA harcos, Lucas vs. Proctor, Lucas vs. az albinó, vagy Burton bármelyik összecsapása), de ebben a szezonban még magasabbra teszik a lécet: egy több mint négyperces jelenetben Proctor testőre, Burton és a kinaho törzs gyilkosa, Nola verik rommá egymást, a verekedésben pedig szerepet kap egy tomahawk, néhány orvosi szike, egy Rolls Royce orrdísze és az autó belső tere is. Ilyet nem látunk minden nap tévében, az egyszer biztos.
4. Női karakterek
Minden sorozatfannak, aki hiányolja az igazi mélységgel bíró és tökös női szereplőket, látnia kell a Bansheet. Carrie (vagy ha úgy tetszik, Ana) kettős életet élő profi tolvaj/családanya; Rebecca hataloméhes, és egyre okosabb manipulátorrá növi ki magát; Siobhan seriff helyettes pedig méltó társa Lucas Hoodnak. A szériában a női figurák megírására legalább annyi energiát fordítanak, mint a férfiakra, amit kevés produkció mondhat el magáról.
3. Anthony Starr - nem az a név, akiről a hollywoodi hírekben olvasol, pedig kéne
Ő kelti ugyanis életre Lucas Hood seriffet, és adja hozzá a vakmerőség és a visszafogott érzékenység különböző rétegeit. Hood eredetileg egy tolvaj, aki egy halott rendőr álcáját öltötte magára, és hiába nem túl fényes az újdonsült seriff karrierje a városkában, nézőként mégis neki szurkolunk. Igazi anti-hős, aki egy pillanatig sem apellál a szimpátiánkra, hanem szó szerint megküzd érte, minden egyes részben. Az évek során Starr egyre jobban is viszi képernyőre az üldözött férfi karakterét.
2. A káosz mögött mindig megbújik a feloldozást ígérő humor
A cinikus Job és a bölcs Sugar kettősében mindig ott lapul néhány fergeteges poén lehetősége. Hoon Lee és Frankie Faison a legegyszerűbb dialógusokat is képesek feldobni néhány közbeékelt odamondással, különösen amikor egymást kóstolgatják. A Brockot alakító Matt Servitto ugyancsak tartogat fekete humorban bővelkedő pillanatokat, és az ő hármasuk már elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozzák a Banshee amúgy erőszakos és meglehetősen sötét hangulatát.
1. Egy életre kelt képregény
A sorozat készítői pontosan tudják, mivel szeretnék szórakoztatni a nézőket: a Banshee nem az a széria, ahol még napokkal az epizódok megtekintése után is elméleteken, megfejtéseken, és értelmezéseken pörög az agyunk, de az az érzésünk sincs, hogy egy faék egyszerűségű történetet néznénk. Egyszerűn csak kiutat kínál: vizuális szórakoztatást, ami alatt azért jóval több minden lapul, ha elég közelről nézzük. A színészi alakítások, a történet, a rendezés és a hangulat menőséget képvisel, és van bőven tartalom is, így hetente egy órára olyan eleven világba csöppenhetünk, amely csak és kizárólag a képernyőnkön létezik, ám ott azonnal beszippant.
A Banshee 3. évada szombat esténként 22:00-tól a Cinemaxon.