Alphas pipa, Defiance pipa, 666 Park Avenue pipa, Motive pipa, Visszajárók pipa. De ez még nem a teljes dózis volt a Viasattól, ugyanis az év újonca címre joggal pályázó Bates Motelt is elhozza nekünk a csatorna.

A Norman Bates fiatal éveit bemutató, ha úgy tetszik Psycho-előzménysorozatnak piszkosul magas elvárásoknak kellett megfelelnie, hiszen az alkotóknak filmvilág egyik leghírhedtebb karakterének kellett múltat gyártaniuk. És ez teljességgel sikerült is. Alább elolvashatjátok mit írtunk anno az első rész után és hogyan láttuk az egész évadot. A spoilerfóbok is megnyugodhatnak, mindkét összegzésben igyekeztük elkerülni a fordulatok felfedését.

A pilot után még össze voltunk zavarodva

Végre bemutatkozott az A&E Networkon a Bates Motel, amely a Psycho előzménysorozataként ragadt meg a köztudatban, hiszen a sorozat Norman Bates fiatalkoráról szól.

Ehhez képest kissé képzavar lehet, hogy a sorozat a jelenben játszódik, nem az ötvenes években (a Psycho-t ugyebár ’60-ban mutatták be), az meg pláne képzavar, hogy Norma ás Norman Bates nagyjából a nyolcvanas évek stílusában öltözködik és nagyjából ebben a stílusban van berendezve a lakásuk is. Remélem erre később lesz valami magyarázat - persze nem ez a legfontosabb (de mindenképpen említést érdemel).

Miután a Bates-családfő elhalálozik (miért, hogyan azt nem tudjuk meg, bár a hulláját látjuk) anya és fia elköltözik White Pines Bay-be, ahol a jövőben egy motelt terveznek üzemeltetni - persze még az sem lesz egyszerű, de inkább nem spoilerezünk.

Norman és Norman elég különös párost alkotnak (ragaszkodnak is egymáshoz rendesen), anya ezért sem örül, amikor a helyi lányok mindenféle dologra ráveszik a kissé visszahúzódó Normant, akit szerencsére egy “normális”, bár a három lépést mindig tartó srácnak álmodtak meg a készítők - de ugye tudjuk majd mi lesz ennek a vége - már ha láttad a Psychot.

Első blikkre egyébként kevésbé volt félelmetes mint vártam, igaz volt egy két húzós jelenetsor, de ehhez Freddie Highmore és Vera Farmiga is nagyon sokat hozzátett, akik már most nagyon benne vannak a karakterben.

A készítők látszólag több mellékszálat is tartogatnak a folytatásra, hiszen belógatták a helyi sheriff (Nestor Carbonell) élénk érdeklődését, a ház volt tulaját (amivel ugye elindul egy “folyamat”), Norman testvérét, az “elkerülő utat”, meg apa rejtélyes halálát is - ezeket pedig majd szépen lehet göngyölni és bontogatni a folytatásban a karakterépítés mellett - mert hát úgy gondolom ez lesz a sorozat fő profilja.

A Bates Motelnek lehet jövője, bár a pilotban nem volt semmi átlagon felüli, inkább erős közepesnek mondanám. Talán a második rész után okosabbak leszünk.

10/6

Ilyen volt a Bates Motel 1. évada

Ha valaki esetleg nem lenne képben a Psycho kvázi előzménysorozata a Bates Motel, amely Norman Bates fiatalkorát igyekszik nekünk elmesélni, pontosabban azt, Norman Bates-ből hogyan lesz az az ember, akit Hitchcock hírhedt történetéből ismerünk - mert hogy valaha ő is “normális” volt.

Vagy talán mégsem. Mert Norman Bates-re sok mindent lehet mondani csak azt nem hogy normális lenne, jó példa erre anyjával, Normával (Vera Farmiga) való beteges viszonya, fantáziálásai, vonzódása a halottakhoz köthető tárgyakhoz, esetleg halott kiskutyához és a tény, hogy bármennyire is igyekszik egy visszahúzódó középiskolás képében tetszelegni, egyszerűen lesüt róla, hogy valami nem stimmel vele odabent.

A Lost alkotói közül sokan sok mindennel próbálkoztak, közülük is a legtermékenyebb J.J. Abrams, de az eémúlt 3 évben kizárólag a Person of Interesttel sikerült valami maradandót alkotni - azt is Jonathan Nolannek köszönhetően. Carlton Cuse azonban nem vágott újabb televíziós (sőt tulajdonképpen semmilyen) projektbe mostanáig, majd egyszer csak előjött a Bates Motel ötletével, ami már a sorozatterv bejelentésének pillanatában izgalmasan hangzott. A további alkotók közül sem Kerry Ehrin, sem Anthony Cipriano sem Tucker Gates neve nem hozott különösebben lázba, de szintén felkaptam a fejem, amikor Freddie Highmore és Vera Farmiga személyére esett a választás a castingok során.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy mindketten remek választás voltak, mint hogy a Bates Motel legnagyobb erénye a kiváló színészi játék, hogy a színészek nagyon benne vannak a karakterben - s, hogy vannak egyáltalán karakterek.

A Bates Motel 10 részes első évada számomra pont olyan volt, amilyennek vártam, nem volt hullámvasút, nem volt visszaesés, a sorozat minőségi, egyenletes és szabadjára engedi a színészeket.

Értem utóbbi alatt azt, hogy az utolsó részekben rengeteg grimasz, hunyorgás, improvizáltnak látszó jelenet kötődik különösen Vera Farmiga játékához, amit - ahogy az kiderült a The Killing és Joel Kinnaman esetében - a készítők által engedélyezett magánszámnak vélek. Farmiga játékát eddig is imádtam, a Bates Moteles sikongatásaival és pofavágásaival pedig egyenesen a kedvencek közé játszotta magát nálam.

Freddie Highmore-ról ugyanez elmondható, a kis srác a Charlie és a csokigyárból valami olyan szinten parát tud okozni, ahogy arra csak a legnagyobbak képesek. Persze talán a két színész remek játéka annak köszönhető, hogy olyan szinten van kémia közöttük, hogy egyrészt fel sem tűnik a kettejük közti korkülönbség, másrészt egymás játékát javítják fel.

Szintén elégedettel lehetünk Max Thieriot (Dylan, Norman bátyja), Olivia Cooke (Emma, Norman barátnője), de különösen a valami elképesztő erotikus kisugárzással felruházott Keegan Connor Tracy (Miss Watson) játékával, azonban Nestor Carbonell (Romero sheriff) mintha nem tudná túltenni magát a Lost Richard Alpetjén, ahogy a Bradleyt alakító Nicola Peltztől és a Zack Shelbyt alakító Mike Vogeltől sem voltam elájulva. Na de ezt a főszereplők ellensúlyozzák.

Cuse-ék egyébként nagyon jól ráéreztek arra, hogy nem kell semmit elsietni, s igazából csak a fináléra jutottak el arra a pontra, amire már a szezon felénél is számíthattunk, igaz nagyrészt ennek a lassan járj tovább élsz felfogásnak köszönhető, hogy jut idő a karakterek gondozására és ebben óriási szerepe van az anya-fia beszélgetéseknek.

A Bates Motel egyébként sokkal inkább feszült, mint ijesztő volt, de így van ez rendjén, ráadásul még így is szép számban jutottak a képernyőre olyan pillanatok, ami kivághatta a gyengébb idegzetűeknél a biztosítékot.

Engem beszívott a sorozat, különösen a titokzatossága, hiszen magában a kisvárosban (White Pine Bay) is több titokzatosság van, mint Venezuela egy évnyi szappanopera termésében, igaz nem egyszer előfordult, hogy ez addig volt élvezhető amíg homály fedte a dolgokat, majd valami piszok egyszerű megoldással kiszúrták a szemünk, hogy oda legyen a varázs.

Szerintem a sorozat nagy jövő előtt állhat, különösképpen ha a jövőben is így képesek gondozni a karaktereket, az első évadhoz hasonlóan odafigyelnek a Psycho-ra való kikacsintásokra, de egy kicsit nagyobb tartalmat kéne egyes történetszálak mögé tenni, hogy egy-egy eseményláncolat ne fusson úgy lyukra, mint az első évadban.

10/8

Szólj hozzá!

Hozzászólás